 |
||
|
|
60 éves Alpine legenda – 2015 A szép Alpine Celebration bemutató autó stílusos megjelenésével a híres sportmárka ünnepi dísze a Goodwood Festival of Speed-en. Az Alpine 60 éves évfordulóját ünnepelte a pedal-to-the-metal versenyen, és az utcai autókkal az idei Goodwood Festival of Speed-en. Az új Alpine Celebration Goodwood számos korábbi híres modell mellé állhatott a fesztiválon. Az új modell mellett megjelent az Alpine A106, A108, A110 - ami talán az egyik legismertebb modell, az M65, az A110 1800 Groupe 4, az A442B – René Arnoux vezetésével, és a Signatech-Alpine A450B. Az Alpine Celebration Goodwood a legújabb Alpine modell, ami az utcai autók megjelenését kapta meg. A két üléses, áramvonalas sportkocsi az Alpine színeit kapta meg a kék és narancssárga two-tone fényezéssel. |
|
|
2015 Alpine Celebration Goodwood Showcar |
||
| Az Alpine 2013-ban tért vissza a versenyzésbe a Renault-hoz tartozó márkaként, ami a korábbi verseny eredményeihez méltó eredményeket ért el, mint a korábban 1963-1965 között az M63-val, az M64-vel, az M65-vel, az A210-vel, az A220-val, és még az A110-vel a Franciaország legendás La Sarthe versenypályáján. Az új modell alacsony profilú lejtős motorháztetőt kapott, a szépen formázott oldal vonalaival, a jellegzetes hátsó ablakkal, és más design részletekkel, mint a legendás A110. Az új modell Carbon részleteket is kapott a kihangsúlyozott használattal a high-tech jellemzőkkel a karosszérián, a légterelőn, az oldalsó küszöbökön, a diffúzoron, a hátsó légnyílásokon, és a külső tükrökön. A design kerekek a népszerű A110 és A310 felnijeinek stílusát hozzák vissza modernizálva, amit az 1970-es években használtak. | ||
|
Alpine A106 & Alpine A450 |
||
| A atlétikus hátsó kiegészítő légnyílások a hátsó elemekbe építve hozzájárulnak a motor hűtéséhez. A hátsója megkapta a diffúzort, ami magába foglalja a hátsó középső lámpát, és a két oldalra vezetett szálcsiszolt rozsdamentes acél kipufogó végeket. Az eredmény egy alacsony súlyú, gyors, és erős sportkocsi. Az Alpine A106, Rédélé első gyártott autója, aminek alapját a Renault népszerű 4CV sedan modellje adta. Rédélé számolt a speciális könnyű karosszériával, amivel a 4CV még mindig gyorsabb. Az új modell tervezését Giovanni Michelotti-ra bízta, aki alumínium karosszériát tervezett, amivel könnyebb lett a 4CV, és egyben egy szép kupét alkottak. A 4CV Spécial Sport jelentősebb óriás gyilkos volt az 1953-as Dieppe rally-n. A Rédélé-r értékelte az üvegszálas technológiát, amit később használtak is az Alpine modellek súly csökkentés miatt. | ||
|
1963 Renault Alpine A108 |
||
| 1955-ben Rédélé bemutatott három A106-os modellt piros, fehér, és kék színben, amiket már üvegszálas karosszériával készítettek. Az A106-os elsősorban, mint versenyautónak készült és kínálták különféle teljesítménnyel, felfüggesztés beállításokkal, súly csökkentéssel, és az opciós 5-fokozatú váltóval. Az utcai változat megjelent az 1957-es Paris Motor Show-n is, ami mellett még ott volt a Cabriolet változat is szintén Michelotti tervezésével. A nagyobb Renault Dauphine motorokkal készült változatból 251 db A106 készült 55-59 között a Dieppe gyárban. Az A106-ot követte az A108-as coupe, aminek alapját a 4CV Dauphine utód adta. Az új modell megjelent az A106-val az ’57-es Paris Motor Show-n, a 37 bhp lóerő teljesítményű Gordini hajtással, Dauphine 4-hengeressel, 845 cm3-es motorral. Az elődhöz hasonlóan az A108 is sajtolt acél platformot kapott. | ||
|
1976 Renault Alpine A110 "Berlinette" |
||
| Rédélé tovább fejlesztett az új GT4 változattá, ami acél gerinces alvázat használt, hajtásláncot, és kormányszerkezetet, valamint 7 cm-vel nőtt a tengelytávja, és megjelent 1963-ban, amit követett a Lotus Elan megjelenése az azonos elrendezéssel. A GT4-ből csak 100 db készült, de a szerkezeti összetételét megkapta a legendás A110-as modell, ami nagy fejlődés volt megjelenésben is az Alpine-nál. Az A108 tengerentúlon is készült liszensz alapján Brazíliában a Willys Overland-vel, ami az ország első sportkocsija volt. A hatásos 822 db ’60-’65 között készült, viszont több, mint 236 db Alpine A108 épült Dieppe-ben 1960-1962 között. Az Alpine A110 Berlinette nagy fejlődés volt az A108 után, ami hasznosította a Renault R8 hardware-ét a Dauphine helyett, és a motorok rendszeresen lettek erősebbek. Az új modell indult az 1 108 cm3-es motorral, ami megnőtt 1 255 cm3-esre. Az 1.3-as motort követte az 1 565 cm3-es, az 1 605 cm3-es, és az utolsó változat a Berlinetta SX volt, ami a legnagyobb motort használta az 1 647 cm3-est. | ||
|
1965 - Alpine M65 |
||
| Idővel kisebb változásokat is kapott, mint az első hűtőrács a négy fényszóró, a szélesebb szárny, az előre szerelt hűtő, és még más hasonló módosítás. Az A110-et liszensz alapján gyártották Spanyolországba, és Mexikóban is. A Berlinetta-ból készült összesen 7 500 db ’61-’65 között. A korai ’70-es években az Alpine győzelmet szerzett az 1973 World Rally Championship-en. Az Alpine A110 mellett még ott volt az M65, ami már egy épített sportkocsi prototípus, de az M65 fejlesztése alatt a design korszak a kitartó versenyautókkal a nevezett INDEX OF PERFORMANCE-nak. Az M-es modell kapott mechanikus elrendezést, motort, és aerodinamikákat, amikkel hatékony és gyors kocsi lett, valamint az Alpine-nak 1964-ben győzelmet szerzett az M64-es változat. Az M65 meghajtásáról a Gordini hangolású 1300-as motor gondoskodott. A 130 bph lóerő hatásos párosítás a 669 kg-os M65-vel, amivel 160 MPH (258 km/óra) felett volt a csúcssebessége. | ||
|
1978 Alpine A442 B Le Mans Car |
||
|
1965-ben az 1 300-as osztályban a Reims 12 Hours-ön, magas győzelmet értek el a Nürburgring 500 km-es versenyen, a páros M65-vel indult a LeMans-on ugyanebben az évben. Az Alpine A110 1800 Groupe 4 is jelen lesz a kiállításon, ami a legnagyobb motort használta. Az Alpine A442 B-vel nyertek Le Mans 24 Hours versenyt 1978-ban Jean-Pierre Jaussaud-vel, és a Didier Pironi-val. A 442 B szériából az első szívómotoros az A440 és az A441 volt, valamint a 442-es turbófeltöltős volt. A 442B meghajtásáról egy 2.1 literes turbófeltöltős V6-os gondoskodott, ami a 223 MPH-s (359 km/óra) sebességet is elérte. René motor verseny karrierje ívelt a 12 Formula1-es szezonnal ’78-’89 között, a World Championship Grand Prix-ben 7 győzelemmel, 22x pódium befejezéssel és a karrier pontjai 181 volt. - Kartos Patrik - 2015-08-17, 13:47:36 |
||
|
|